Egy nyersolajat szállító orosz teherhajó jelenleg az Atlanti-óceánon halad Kuba felé. Ha a hajó eléri a kubai kikötőt, ez lesz az első fosszilis energiahordozó-szállítmány január eleje óta. Havannának ez a tartós áramkimaradások és a súlyos ellátási nehézségek miatt sürgősen szükséges segítséget jelentene.
Januárban az amerikai kormány olajembargót rendelt el a karibi-sziget ellen, és szankciókkal fenyegette azokat a harmadik országokat, amelyek továbbra is fenntartják a szállításokat Kubába. Már korábban is az amerikai fegyveres erők több venezuelai tartályhajót elfogtak és kifosztottak, így a korábban kifizetett szállítmányok nem jutottak el a szocialista szigetországba.
A nemzetközi média beszámolói szerint az érintett hajó az „Anatoly Kolodkin” nevű orosz tartályhajó. A hajó állítólag körülbelül 730.000 hordó nyersolajat szállít, és megfigyelők becslései szerint Kubába tart – még ha a hivatalos adatok más célállomást is jelölnek meg. Ezek szerint a tartályhajó március 9-én indult el az orosz Primorsk kikötőjéből. Hivatalos rendeltetési kikötőként az „Atlantis, USA” szerepel, egy város Floridában, Palm Beach megyében – ezt az adatot a megfigyelők kevéssé hitelesnek tartják.
Még ha az orosz hatóságok azt is állítják, hogy egy amerikai célállomás felé tartanak, ez kevéssé valószínű: a tartályhajó ugyanis 2024 óta szerepel az USA szankciós listáján. A megfigyelők ezért feltételezik, hogy a tényleges útvonal más. A nyersanyag- és hajózási piacok elemzője, a „Kpler” arról számol be, hogy a hajó a kubai Matanzas kikötőbe tart. A hajókövető szolgáltatás, a „Tankertrackers” is hasonló értékelésre jut, és emellett egy másik, a Karib-tenger felé tartó hajóra is utal. Ez a hongkongi zászló alatt közlekedő „Sea Horse” nevű teherhajó, amely nemzetközi médiaértesülések szerint mintegy 27.000 tonna orosz cseppfolyósított gázt szállít. Érkezését Kubába már hétfőre várják, és ez rövid távon enyhíthetne a feszült energiaellátási helyzeten. Az orosz tartályhajó érkezését viszont csak április elejére várják.
Havannában az orosz olajszállításra vannak utalva. A saját kitermelés csupán a nemzeti energiaigény körülbelül 40 százalékát fedezi, míg a fennmaradó részt hagyományosan importtal pótolják. Míg a hidegháború idején elsősorban a Szovjetunió lépett fel energiaellátóként, ezt a rést Hugo Chávez caracasi megválasztása után töltötte be. Nicolás Maduro venezuelai elnök elrablása és alelnöke, Delcy Rodríguez nyomás alá helyezése miatt a Kubába irányuló szállításokat egyelőre felfüggesztették, így az év elején Mexikó lett Havanna legfontosabb szállítója. Claudia Sheinbaum kormánya azonban az amerikai blokád megkezdése után úgy döntött, hogy nem folytatja a szállításokat a karibi-szigetre.
Oroszország január végén a nemzetközi joggal ellentétesnek minősítette a blokád szigorítását, és egyúttal megerősítette politikai támogatását Kuba iránt. Az amerikai elnök legutóbbi, a sziget esetleges átvételéről szóló kijelentései után is egyértelműen állást foglalt az orosz külügyminisztérium. „Oroszország megerősíti rendíthetetlen szolidaritását a kubai kormánnyal és a testvéri kubai néppel.”
Oroszország maga az ukrajnai háború kezdete óta az USA és az EU által bevezetett, elsősorban az energetikai szektort érintő súlyos szankciók hatálya alatt áll. Az Irán elleni amerikai támadások után emelkedő üzemanyagárak miatt Washington ideiglenesen felfüggesztette az orosz olajra vonatkozó szankciók egy részét – egy figyelemre méltó kivétellel: a Kubába irányuló szállítások továbbra is tiltottak maradtak. Ha az orosz tartályhajó valóban Kubába tartana, Moszkva megsértené az amerikai szankciókat. A kubai forradalom számára azonban egy ilyen szállítás létfontosságú lenne: rövid távon valamelyest enyhíthetné az akut energiaválságot.
Írta: Kurt Terstegen
Forrás: JungeWelt
